Nehéz eset...

olvasás,zene és szinház,szinház.szinház( szinhazmániában szenvedek,s nem hiszem,h valaha is kigyogyulok belole)

Charlie,LGT,Presser,Musicalek,Kormorán stb.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Csehov: De mi lett a nővel?
Szabó Magda: Abigél
Szabó Magda: Az ajtó
A.A.Milne: Micimackó
Márai Sándor s József Attila versek minden mennyiségben.
Wass Albert:Adjátok vissza a hegyeimet
Márai Sándor:A gyertyák csonkig égnek

"A barátod az,aki mindent tud rólad,és mégis szeret!"

"Lehet-e barátság férfi és nő között,és ha igen,miért nem?"

"Az életnek csak akkor van értelme,ha van kivel megosztani érzéseinket!"

"A művész semmit nem ér tehetség nélkül,de a tehetség semmit nem ér munka nélkül!"

"Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy,aki nélkül nincs életmű!"

"Nem kívánom senkitől,hogy csodás dolgot tegyen,de joggal elvárom mindenkitől,hogy mindig ember legyen."

"Légy őszinte és csak a becsületre adj. Ne mondj ki szót,mely nem szívedből fakad."

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább... A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.

A reménytelen szerelem sokkal költőibb, költői feldolgozásra sokkal alkalmasabb, mint a boldog szerelem. A költőt is sokkal jobban ihleti: mert az ihlet legfőbb táplálója a vágy, és az ember nem az után vágyódik, aki mellette van, hanem az után, aki messze, elérhetetlenül messze van.

Az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.